A hátúszás egy úszási stílus, a vegyesúszás egyik száma (angolul: backstroke vagy back crawl); a négy hivatalos úszásnem egyike; az egyetlen, amelyben az úszó nem a medence fenekét nézi, hanem felfelé, a mennyezetet vagy a szabad eget.
A hátúszás meghatározása a Wikipedia szerint.
A stílus első, nem hivatalos megjelenése 1896-ban, az első újkori olimpián, Athénban esett. Ekkor Alfred Guttmann az 1200 méteres szabad stílusú számban, háton olimpiai aranyérmet nyert.
1900-ban, a párizsi olimpián már felvették a 200 méteres hátúszást mint versenyszámot. Az évek folyamán Guttmann eredeti stílusát, amely a hanyatt fordulva történő mellúszásra hasonlított, különböző sportolók módosították és tökéletesítették.
Ez az egyetlen stílus, amelyben az arc a menetiránynak háttal helyezkedik el, így az úszó közvetlenül nem látja, merre halad. Helyes végrehajtása esetén a törzs mindkét oldalra, felváltva elcsavarodik, ezért nem helyes azt mondani, hogy hanyattfekvő pozícióban történik.
A hátúszásnál az úszási képességen túl fontos a tájékozódás és az úszó mindenkori testhelyzetének pontos megítélése.
A hátúszás kartempója
Egy ciklus négy szakaszból áll:
- Vízfogás: a kéz kifelé fordított tenyérrel lép be a vízbe, vagyis a kisujj az első, amely a fejhez a lehető legközelebb érinti a víztükröt, a belépési szöget a legjobban kihasználva, éppen akkor merülve be teljesen, amikor a könyök behajlik.
- Húzás: a hátúszásnál ekkor az alkar a lehető legmélyebbre igyekszik süllyedni, végig derékszöget alkotva, amíg a vállak síkjába nem kerül. Ebben a fázisban ringás következik be, vagyis a váll hullámzása, amely a kar vízbe csapását kíséri, mint egy vízfalba fúródó csavar, a gyorsúszáshoz hasonlóan.
- Lökés: ez a legfontosabb fázis a hátúszásnál, amit a lehető leggyorsabban kell végrehajtani. Az alkart végig behajlított helyzetben a csípő felé visszük, és ekkor következik a legnehezebb rész: mintha egy képzeletbeli ütővel a labdát akarnánk megütni, a kar visszatér a vízbe, a végsőkig meghajlítva (majd 60°-ban) gyors, ostorcsapásszerű kézmozdulattal, a tenyeret lefelé fordítva.
- Zárás: a kar a hátúszás ebben a fázisában végig nyújtva van, amíg a kéz ki nem jön a vízből, 180 fokos forgást leírva, a tenyeret a vízfogáshoz kifelé fordítva, az új ciklus indításához.
A hátúszás kartempói nem tökéletesen alternálók, inkább átvezetik a lökés végső fázisát a vízfogásba. Nyilvánvaló, hogy a jelenség egyre kevésbé tekinthető az úszási sebesség növelésének.
A hátúszás lábtempó
A lábtempó kétféle, akárcsak a gyorsúszásban, süllyedő és emelkedő. A különbség abban figyelhető meg, hogy a hajtás azzal pont ellenkező módon zajlik le.
Az emelkedő, felfelé néző láb az előkészítő fázist, míg a süllyedő sarok adja a hajtóerőt.
- Süllyesztés: a hátúszás ebben a fázisában a lábszár majdnem teljesen kinyújtva, a csípő vonalában merül a vízbe, majd amikor eléri a 20–30 cm-t, kezdődik a következő fázis.
- Emelés: a hátúszás lábtempóban a lábszár elindul fölfelé, a víztükör irányába, de csak éppen addig, amíg a végig lábujjak ki nem bújnak a víz alól. A térdek mindig a víz alatt maradnak.
A lábtempókat nem szabad tökéletesen hanyatt fekvő pozícióban végezni, de a törzsnek és a lábaknak egy síkban kell lenniük.
Koordináció a hátúszás során
Versenyszinten akár 8–10 lábtempó is esik egy kartempóciklusra a rövid távokon, ami kettőre is csökkenhet 200 méteren.
A hátúszásnál a levegővétel és a kifújás amatőr szinten nem pontos ritmus szerint megy végbe, de versenyszinten a belégzés a jobb-, a kilégzés a bal kartempóra esik, vagy fordítva.
Az úszó döntése alapján történik a hátúszás során, a levegővétel gyakorisága.Erre feltétlenül hatással lehet, hogy néhány megerőltető helyzetben (forduló előtt, vagy közvetlen utána) gyakran megduplázzák a ritmust, kartempónként a teljes légzési ciklust véghezvíve.
Hátúszás szabályok
Rajtkor az úszók vállig a vízbe merülve, a rajtkővel szemben, annak kapaszkodóját fogva helyezkednek el.
Az úszó mindig hanyatt fekvő pozícióban kell legyen a hátúszás során, kivéve a fordulót, amikor egy gyorsúszási kartempó erejéig hasra fordulhat.
Ezt nem teheti meg a beütés előtti mozdulatként a futam végén, sem karral, sem lábbal. Rajt és forduló után legfeljebb 15 méterig megengedett, hogy a fej víz alatt maradjon, miközben hanyattfekvő helyzetben delfinlábtempó is végrehajtható.
A hátúszás oktatása
Ami a hátúszás oktatását illeti, kívánatos a helyes lábtempó tanításával kezdeni, ügyelve a lábak teljesen kinyújtott helyzetére.
Ennek így kell történnie a hátúszás emelkedő és süllyedő fázisban egyaránt. Az ismétlődő szakaszok helyes begyakoroltatásával, a medence szélétől elcsúszva kell ezt gyakorolni..
A helyes lábtempóhoz nagyon hasznos eszköz az úszódeszka, akár mindkét kézben tartva, akár csak a növendék egyik hóna alá fogatva a másik kar tempóját gyakoroltatva.
